Egy jó mátrai asztaltársaság

Illatos, fűszeres száraz fehérek vezetik fel a jó étkeket

A szakmai megmérettetések és a fogyasztók véleményét összefoglalva úgy tűnik, a Mátrai borvidék legszebb nedűi egyben a hazai paletta legillatosabb borai is. Hogy ez mit jelent az ízekbe, zamatokba beleszerelmesedett, leginkább kézműves különlegességekre vadászó ínyencek világában? A válaszért ellátogattunk Gyöngyösre, »A bor és szőlő városába«, ahol Nyilas János, a Mátrai Hegyközségi Tanács elnöke és a szervezet titkára, Hordós Attila vezet be minket a legillatosabb borok helyi asztaltársaságába.

2009.06.30 15:56     |     Szerző: Kele István   

 Nagyréde

Jellemző az olaszrizling ültetvények túlsúlya, a környék legismertebb bora pedig az Abasári olaszrizling. E tüzes, száraz borból kiérezni a tájjelleget, csakúgy, mint az olaszrizling valamennyi jó tulajdonságát. Jelentős területeken van jelen a vidéken rizlingszilváni, ottonel muskotály (szakértők szerint itt a legjobb minőségű országszerte), leányka, tramini, chardonnay, sauvignon blanc, hárslevelű.

A rendszerváltás óta izmosodó családi pincészetek idehaza, a külföldi példákat követve – érthető módon – a korlátozott szériás különlegességekkel tudnak kitűnni. A jóval nagyobb termőterülettel rendelkező mátrai társas vállalkozások viszont annak a stabil középmezőnynek szeretnék visszaadni a becsületét, amely évtizedekkel ezelőtt jellemezte a hazai fogyasztást. A térség reneszánszának lényege az összefogás. Ebben nemcsak a nagy egyéni teljesítményeknek, hanem a stabil minőségű nagy mennyiségeknek is értékteremtő ereje van. Úgy tűnik azonban, hogy a csúcsteljesítményekre kihegyezett és divatkövetésre szoktatott fogyasztók kevéssé honorálják a „termék önmagáért beszél” elvet. Előfordult például, hogy a vendéglős áremelésre buzdította mátrai beszállítóját! Magyarázatként azt fűzte hozzá, hogy hiába van ő meggyőződve a kitűnő minőségről, az egyedülálló illatosságról, ha a vendég gyanúsan olcsónak találja a terméke árát. A sokszor káros sznobizmus hatásait nehéz kivédeni – vélekedik Hordós Attila –, a versenytársak által különféleképpen értelmezett középmezőnyből pedig szintén nehéz kitűnni. Ugyanakkor a mátrai borok tekintetében lehet egyfajta retró érzésre apellálni, ami jelenleg összeköthet idősebb és fiatalabb borfogyasztókat – hozzátéve, hogy a magyar hagyományokhoz való ragaszkodás e téren is lendületet adhat az ágazatnak.

A vendéglátóhelyek nem vásárolnak nagy mennyiségeket, és azokat is túlárazzák, de Nyilas János szerint a mátrai borok ott is megállják a helyüket. Tény, hogy a hajdani kóstolós, poharazgatós kultúrának jobban megfelel a fajtaösszetétel – manapság ezért is törekednek borfesztiválokon megnyerni a közönséget –, de szép menüsorokkal lehet párosítani jó néhány fajtát. Olyannyira, hogy egy közelmúltban lezajlott vörösboros megmérettetésen is meglepték a zsűrit – egyszóval a száraz fehérektől a testes vörösön keresztül az étkezést lezáró desszertborokig teljes a kínálat.

Ha az asztal örömeit keressük, a Gyöngyös határában lévő farkasmályi pincesoron, a nagyrédei pincészetben, a gyöngyöstarjáni műemlék Heller-pincében – amely 542 méteres hosszával Közép-Európa leghosszabb egyenes ágú pincéje –, valamint Szőke Mátyás pincéjében, és a gyöngyöspatai tufába vájt présházakban érdemes megkóstolni az illatos nedűket. Ne hagyják ki az ételeket sem, a késői szüretelésű fehérborokkal kitűnő desszertek készíthetők, például szőlőpuding muskotályos mártással.

Nyilas János szerint a gasztronómiai, illetve a borfesztiválok igen fontosak a mátrai borok természetének megismertetésében. A 2009. évi Budai Gourmet Fesztivál alkalmával például illatpróbával próbálták megnyerni a pavilonjuk előtt elhaladókat. Ezekben a pohárkákban felfedezhették és megpróbálhatták azonosítani azokat az illatokat, amelyeket később a borokban is megtaláltak. A mátrai borok jellemző illatanyagaiból a narancsot, a zöldalmát, az epret, a citromot, a málnát és a rózsát kínálták.

A retró jegyében egyébként jó lenne, ha ismét divatba jönnének a jó színvonalú koccintók, poharazók, ahová az emberek nem kocsmázni, hanem társasági életet élni, borkorcsolyákat csipegetni, és nem mellesleg néhány pohár finom bort fogyasztani járnak.

Sokszínű kínálatukkal, hölgyeket is megcélzó, illatos nedűikkel a mátraiak itt igazából otthon lennének. E szempontból a legharmonikusabb, legillatosabb asztaltársaság a hungarikumok közül az Irsai, a Cserszegi fűszeres, a tramini, de olyan világfajták is, mint a sauvignon blanc. A Mátra kékfrankosa illatosabb és kevésbé savas, mint mondjuk Sopronban. Harmóniában van a cukortartalom, a savasság és az alkoholtartalom.

Pipis-hegy

Mint mondják, e borokkal nem kell »elvont ínyencként« megküzdeni. Jól illenek például az amerikaiak gasztronómiai szokásaihoz: kedves, barátságos, élvezhető borok születnek a Mátrában. E borok nyolcvan százalékban szárazak, s ezt immár a nők egy része is értékeli. Fontos ez, mert manapság a borvásárlás többnyire asszonyi feladat.

A mátrai bor olyan – fogalmazott egy neves sommelier –, mint a háttérben szóló kellemes dzsesszmuzsika egy baráti összejövetelen. Ez a friss, üde nedű nem feltétlenül akar mindig a társaság közepe lenni. Épp elég, ha szolgálhatja, feldobhatja a társaság jó közérzetét.